Ágnes blogja

2018. november 27., kedd

Máté Péter ,mert szeretem

https://www.youtube.com/watch?v=uooKDc21FDs

2018. november 24., szombat

Ma van halálának évfordulója. 1991 ben hunyt el londoni otthonában.

https://www.youtube.com/watch?v=A22oy8dFjqc

2018. november 16., péntek

Anyám! Ha velem lennél körbe csókolnálak,
névnapodon egy nagy csokor rózsával várnálak.
De csak hideg márványra tehetem a virágot,
s fáradt kezem megpihen a fejfádon..
Gyertyát gyújtok , könnyem kicsordul,
tefeléd ölelő karom hiába mozdul.

2018. november 1., csütörtök

Halottak napjára,anyám emlékére.

"Virágerdő sűrűjében,pihen egy szív csendesen,
Rég nem dobbant családjáért,messze vitted Istenem.
Álmainkban találkozunk,lelked vár ránk odafent,
Hol uralkodik ...a hit,Békesség és szeretet,
Telhetnek a hónapok,múlhatnak az évek.
Mi örökké szeretünk és nem feledünk TÉGED
/Szerző számomra ismeretlen, de nagyon szépen írt/

2018. október 29., hétfő

Aranyosi Ervin verse

Halottak napján....

Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz...
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?

Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
M’ért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.
Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
- tudod – attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.
Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…
Aranyosi Ervin: Halottaknak na

Falu Tamás verse

Falu Tamás
ANYÁD
Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,
...

Minden pillanatban gondolt ő reád.
Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt,
Félre tolt az útból, s elé ő feküdt.
Aki jó volt hozzád, az volt az anyád.
Ha fáztál, a lelkét terítette rád.
Átvette terhedet, hogy azt ne te vidd,
Simogatta sebed, sírta könnyeid.
Hogyha megbántottad – mért bántottad őt?
Nem sírt ő sohasem a szemed előtt.
Nem hangzott ajkáról soha- soha vád,
Akihez rossz voltál, az volt az anyád.
MÁR TÍZ ÉVE !