József Attila születésnapjára emlékezünk

https://www.youtube.com/watch?v=CmqMEXSoyIo

Ibolyát küldtél

Ibolyát küldtél

Ibolyát küldtél

Tavaszt idézőt

Erdőben teremtél

Szívet melengetőn

Bársonya simogat

Illata elcsábít

Ezt nekem küldted

S csak ez számít

200 éve született Arany János, rá emlékezünk

Arany János: A VÍGASZTALÓ

A VIGASZTALÓ

Arany János

Mi a tűzhely rideg háznak,
Mi a fészek kis madárnak,
Mi a harmat szomju gyepre,
Mi a balzsam égő sebre;
Mi a lámpa sötét éjben,
Mi az árnyék forró délben,...
S mire nincs szó, nincsen képzet:
Az vagy nekem, oh költészet!

Ha az élet útja zordon,
Fáradalmit fájva hordom,
Képemen kel búbarázda,
Főmön a tél zúzmaráza:
Néhol egy-egy kis virág nyit,
Az is enyhit egy parányit:
A virágban téged lellek,
Öröme a kietlennek!

Ha szivemet társi szomja
Emberekhez vonva-vonja,
De majd, mint beteg az ágyba,
Visszavágyik a magányba:
Te adsz neki puha párnát,
Te virrasztod éji álmát,
S álmaiban a valóság
Tövisei gyenge rózsák.

Jókedvem te fűszerezed,
Bánatomat elleplezed,
Káröröm hogy meg ne lássa,
Mint vérzik a seb nyilása;
Te játszol szivárvány-színben
Sűrü harmatkönnyeimben,
S a panasz, midőn bevallom,
Nemesebb lesz, ha kidallom.

Verseimben van-e érdem:
Sohse' bánom, sose kérdem;
Házi mécsem szelíd fénye
Nem hajósok létreménye,
Nem a tenger lámpatornya,
Mely felé küzd száz vitorla,
Mely sugárát hintse távol...
Elég, ha nekem világol.

Végtelen szerelem

Végtelen szerelem

                                                                      /a török film apropóján/

Nihan és Kemal

Elmegyünk mi egymás mellett.

Tudod jól, hogy én szeretlek.

Megremeg a szívünk , s ajkaink.

Egy irányba mennek útjaink.

Merre visz a mi utunk,

Hogyha innen kijutunk .

Elmegyünk mi innen végre,

Vár reánk a világ vége.

Ott leszünk mi boldogok,

Átölel a két karom,

Hogyha egyszer kijutunk,

És egyesül a mi utunk.

Hatvanöt lettem

Mesél a hűvös, bús őszi szél,
zenél a tetőn a piros cserép.
Esőcsepp zongorázik rajta,
szemeimet az álom le-lecsukogatja.
Fákról hull a temérdek sárguló falevél,
jelzi, jön a hideg, a hosszú tél.
Ismét eltűnt egy végtelennek tűnő év.
Fogynak a napok, fogynak a hónapok,
és én máris hatvanöt vagyok?
Igen, vitathatatlan.
Számomra szomorú lesz ez a nap.
Vagy örülnöm kellene,
mert régen elmúlt életem fele?
Ki annak a tudója, hátra mennyi van még?
Bár meghaltam többször is már rég,
mégis örülnöm kell, mert élni jó,
mert esik az eső, s a tél elmúlt,
nem hull idén már több hó.
De jön a tavasz, a ravasz,
és én még mindig élek. Éljen! Éljen!
A tavaszi szél a kertek alatt zörög,
és zongorázik az eső a tetőn,
hát az én szememet ez nyitogatja.
A kikelet ezerszínű szirmait mutogatja.
Érzem a Napnak langyos sugarait,
melegíti a föld göröngyös hantjait.
Hatvanöt lettem,
ebbe bele is törődtem,
engem az Isten éltessen.
Mondom magamnak:
Ági, ezt mindenképp fogadd el.
Az élet olykor szép, olykor gyötrelem,
de élni jó, élni kell, élni muszáj,
ha néha tested is, lelked is fáj.
A szép dolgok azért szépek, mert szépek,
a rossz dolgok azért kellenek,
hogy a jót megbecsüljed.
Engem az Isten még sokáig éltessen!

2017

TÉL

Tél

Hangtalanul némán,

Hótól roskadó faág.

Hóangyal , hóember,

Oly kedves a szíveknek.

Reccsen, nyikorog, nyikkan,

Jégtábla torlódik a folyóban.

Jéggé dermedt tavak,

A szél torlaszolja a havat.

Műanyag hólapát,

Befagyott pocsolyák.

Csúszkáló hókutyák,

Karistoló korcsolyák.

Kötött sapkák,

Sétáló hócsizmák.

Ablakokon jégvirág,

Bent meleg tea vár.

2017.jan.21

Végtelen szerelem /Kemal és Nihan/

Végtelen szerelem
/a török film apropóján/
Nihan és Kemal
Elmegyünk mi egymás mellett....
Tudod jól, hogy én szeretlek.
Megremeg a szívünk , s ajkaink.
Egy irányba mennek útjaink.

Merre visz a mi utunk,
Hogyha innen kijutunk .
Elmegyünk mi innen végre,
Vár reánk a világ vége.
Ott leszünk mi boldogok,
Átölel a két karom,
Hogyha egyszer kijutunk
És egyesül a mi utunk.