Költészet napja alkalmából

JÖVENDÖLÉS

"Mondád, anyám, hogy álmainkat
Éjente festi égi kéz;
Az álom ablak, melyen által
Lelkünk szeme jövőbe néz.

Anyám, álmodtam én is egyet,
Nem fejtenéd meg, mit jelent?
Szárnyim növének, s átröpűltem
A levegőt, a végtelent."

,Fiacskám, lelkem drága napja,
Napomnak fénye! örvendezz;
Hosszúra nyujtja élted isten,
Álmodnak boldog titka ez.' -

És nőtt a gyermek, lángra lobbant
Meleg keblén az ifjukor,
S a dal malasztos enyh a szívnek,
Midőn hullámzó vére forr.

Lantot ragadt az ifju karja,
Lantjának adta érzetét,
S dalszárnyon a lángérzemények
Madárként szálltak szerteszét.

Égig röpűlt a bűvös ének,
Lehozta a hír csillagát,
És a költőnek, súgarából
Font homlokára koronát.

De méreg a dal édes méze;
S mit a költő a lantnak ad,
Szivének mindenik virága,
Éltéből egy-egy drága nap.

Pokollá lett az érzelemláng.
És ő a lángban martalék;
A földön őt az életfának
Csak egy kis ága tartja még.

Ott fekszik ő halálos ágyon,
Sok szenvedésnek gyermeke,
S hallá, mit a szülő bus ajka
Kínjának hangján rebege:

,Halál ne vidd el őt karomból,
Ne vidd korán el a fiut;
Soká igérte őt éltetni
Az ég... vagy álmunk is hazud?...'

"Anyám, az álmok nem hazudnak;
Takarjon bár a szemfödél:
Dicső neve költő-fiadnak,
Anyám, soká, örökkön él."

Kecskemét, 1843. (március 5-e előtt)

Tavasz

Locsoló vers

A kis kapud nyitva-tárva,
Bejöttem hát, ne légy árva.
Ha már vagyok, locsolok.
Illatos légy, s mosolyogj.
Kérek érte piros tojást,
Tudod, nálunk ez a szokás.

Ars poetica József Attilától a Költészet Világnapjára

Ne jöjj el sírva síromig

Mary Elizabeth Frye:

Ne jöjj el sírva síromig

Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog. . .
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.

Tavasz a télben

Tavasz a télben

Tavasz a télben

Szellő a szélben

Felhő mögül a Nap

Elő-elő bukkan

Rügyecskék játszanak velünk

Az ágon büszkén megül

Tavasz ,tavasz menj  vissza

A telet senki meg nem ússza

Nincs még itt a helyed

Tavasz a télben ,szellő a szélben

Jégnek nyoma sincs

Hóember nem kacsint

BUÉK !

                        Boldog ,sikerekben gazdag új esztendőt kívánunk minden kedves olvasónknak.