Bakonyiné Ilike barátnőm verse

Szirmok
Áginak

Szirmok a szélben
üzennek a szívvel,
szeretet int felénk
minden rezdüléssel.
Szirmok a színnel
lelket simítanak,
felemelő érzés
mit a virág adhat.
Szirmok a szeretet
a barát üzenete,
vele új íz költözik
az ember szívébe.

Waldinger Ágnes

Napraforgó

Napraforgó, napraforgó,
Milyen szép vagy, mily ragyogó.
Ragyogsz, mint a nap,
Középen a sok-sok mag.
Madaraknak adsz eledelt,
A zsákom már majdnem megtelt.

Hazaviszem én a zsákom,
Télire azt mind elrakom.
Jönnek majd a kis madarak,
Napraforgót tőlem kapnak.
Nem halnak így soha éhen,
Ez lesz ételük a télen.

Versek / Sír a hegedű W.Ágnes/

Kislibák

  Kislibák

                                                            Kislibák a legelőn

Totyognak a zöld mezőn.

Csipegetnek, válogatnak,

Ki tudja merre tartanak?

Kóborolnak ide-oda

Liba mama hívja őket

Hangos szóval.

Mindet sorba, libasorba

Gyertek vissza, gyertek gyorsan.

Messzire tőlem el ne menjetek!

Legyetek szófogadó libagyerekek.

2011.márc.18

Aludj

Aludj…

Aludj kicsim ,aludjál,

Csodás képet álmodjál.

Álmodd a rétet, virágot,

Álmodd szépre a világot.

Álmodd a magas hegyeket,

A hegyeken zöldellő fenyőket.

Álmodd az első fogadat,

Völgyben legelő lovakat.

Álmodd, hogy anyád átölel,

Amikor édes tejjel megetet.

Álmodd apád, ha hazajön,

És este csókkal üdvözöl.

Fehér orgona

Fehér orgona

Hófehér,

Illata csodás.

Ágaskodik a Nap felé,

Nyújtózkodik minden ága,

Orgona ….

Fehér habos orgona.

Vén anyóka összefonja kezét,

Szinte hallom a búgó zenét,

Mit zeng a falu kis temploma.

Orgona….

Fehér habos orgona.

Magány

Magány

Esik , mégis  az erdőbe indultam. Nem baj. Szeretem az esőt.

A meleg nyári esőt.

A réten átmegyek és látom, a hegyen egyre magasabb a fű,és egyre alacsonyabban vonulnak a felhők.

A virágoknak lóg a fejük a víz súlyától.

Nincs rajtam vízálló cipő,ez sem érdekel , én csak megyek előre.

Egy kis tó mellett elhaladok, a békák brekegnek .Az öreg béka , ő a hangadó utána jön a kórus. Jól esik hallani , pedig teljesen elnyomják a madarak énekét, a környék pihentető csendjét.

Csendesen esik az eső, már mindenem vizes .Nem baj. Meleg van , és ez a lényeg.

Ahogy haladok csendesedik ,és én csak veszem a finom ,jó levegőt. Hová megyek  magam sem tudom. Erdei sétány a Cserhát hegyei között. Nagyon szép. Megnyugtató.

Itt nem csörög a telefon, itt nem kérdezik meg azt ,hogy mi lesz z ebéd. Nem is érdekel. Eszünk amit kapunk

Haladok tovább és egyre több csodálatos ősfát látok.

Elgondolkodtató. Korok, emberek…

Vajon mi mindent láttak már , mi mindent hallottak ?

Régi urak, úrhölgyek…

Aztán az újabb korban,nem is oly régen ,elvtársakat. Bizony ,azok is voltak.

Na mindegy .Elképzeltem magam a vár romjainál, hogy én vagyok a vár úrnője .

Sül az udvaron nyárson a birka, kecske .Na ezt hagyjuk

Inkább a szép ruhák. Hosszú, földig érő szoknyákban ,kivágott dekoltázs ,

A sok szép ékszer.  Hát nem is tudom… Jó lenne?

Talán mégsem.

Azt gondolom, akkoriban mégsem szerettem volna élni.

De a kastély az más.

A parasztok, napszámosok dolgoznak a földeken,a szakácsok sürögnek-forognak a konyhában,melynek közepén egy óriási asztal van.

Igen. Ezt hamarabb magamévá tudnám tenni.

De ,amikor jön az apád , és rákényszerít házasodni!” Főd a főddel.” Ez nem oké.

Na igen, mert ilyen a szerelem…Ezt hagyjuk.

Haladok tovább .Most nyílik a jázmin .Isteni, bódító,illata elkábít.

Már szinte teljesen átáztam ,de nem baj. Az eső továbbra is meleg , csendes és nem fúj a szél. Felnézek az égre, és  csak  a sok-sok  felhő amit látok,ezt is csak amikor a fák alól kijövök vissza a kis tisztásra.

Tisztul.

Lassan eláll. Ballagok tovább, magányosan. Érdekes érzés fog el .Rájövök, hogy nem vagy velem. Most sem vagy mellettem. Pedig jól esne más is , nem csak az eső…

Te nem sétálsz velem, te nem eszel velem. Te mindig máshol vagy .Miért?