Gondolatom....

                             

 Gondolatom feléd téved,

Lefoglalja az elmémet.

Nálad járok minduntalan,

Lábam alatt nincsen talaj.

Nem tudok én mást mit tenni,

Rólad naphosszat elmélkedni.

Ki vagy nekem itt e világon ?

Egyetlen madár az ágon.

Gyere ide had fogjalak,

Szárnyaid most ne csapkodjad !

Maradj velem itt e létben,

Minden reggel velem ébredj.

Hófehér falak

Hófehér falak…

Hófehér falak,

Mésznek friss illata,

Megvetett ágy,

Vánkos ,dunna.

Szép díszpárna,

A vén szekrény,

Mely mindent látott.

Korokat, embereket.

Regélni tudna.

Tiszta padló,

Egy hintaló,

Kisgyermek ruhája,

Édes álma.

Álmodja a jövőt,

Mi talán eljő.

Piros almát ,

Ropogós kenyeret.

Álmodik a hintalóról,

A fehér falakról,

Ahol az ő képe lóg.

Kiscipőről, melyben topog.

A világot bejárja álmában.

Elindul a kis szobából,

Elindul a kicsi házból,

Majd fáradtan hazajut.

Vánkos ,dunna közé visszabúj.

Pofonok az élettől

„Ha kapod az élettől a nagy pofonokat

Ne csodálkozz ,ha a szíved kettéhasad.

Én is mindig kaptam , kapom is szépen,

De lehet , unalmas lenne nélküle az élet

Kérdezd meg miért, kérdezd miért nem!

De lehet, sokkal szebb lenne nélküle az élet !”

Mikor a virágok... / Harsányi Zsuzsanna festőművész képével/ A verset írta Waldinger Ágnes

Mikor a virágok..

Mikor a virágok illatát megérzed

Kell –e csókból még egy ?

Kell még egy?

Adok szívem nem csak egyet

Adok százat ,adok ezret

Boldogságunk egekbe menjen

Kezemet el ne engedd

Kezemet el ne engedd

Közeleg a szünidő vége , ezért aktuális a téma

Ijesztő az iskola

Mennék, de nem merek,

Iskolába veletek.

Ez a nagy ház oly ijesztő,

A gondolat is elképesztő.

Mi lehet még odabenn,

Ha kívülről nem tetszett.

Egy szép napon bátor leszek,

Az emeletre is felmegyek.

Én odafenn majd meglátom,

Lesz-e kedvem tanuláshoz!

Rózsák

Mikor nyílnak a rózsáid

Mikor nyílnak a rózsáid,

Gondolatban gyere el idáig.

Szólj a szélnek

Hozza el szirmait .

Hatoljon véremig,

Testembe, lelkembe,

Egész a szívembe.

Hogy érezzem kedvesem

Mennyire szeretlek.

Ezért érdemes élni.

Kis unokám Szilike nem egy hízelgős ,sőt nem igazán szereti , ha valaki puszilgatja,ill. nem mindig.
Ám én annak ellenére kiszoktam erőszakolni nála egy kis ölelést, puszival, sok-sok puszival egybekötve.
Történt a minap, hogy megkérdeztem  Zsombikától is ,tőle is , hogy kérnek -e tejbegrízt.
A válasz lelkes igen volt.  Neki is álltam volna éppen, amikor a kicsi Szili ,aki 2 és fél éves, odabujt hozzám és szégyenlősen ennyit mondott:   szejetem a mamát.
Erre én: - melyiket?  erre ő odabújt még közelebb és rám mutatott. Boldog voltam. Olyan édes volt,hogy nincs arra kifejezés.
Megkérdeztem ,és miért szereted a mamát?
-A tejbegízért  .
Istenem !  Ilyen pillanatokért érdemes élni.