nyár
2013. március 31., vasárnap
Kiváló festőművésznő -től loptam, bocsánat, hogy közzé tettem. Boldog ünnepeket kívánok ezzel a verssel és képpel.
Felvirradt ismét Húsvétnak ünnepe,
A feltámadásnak dicső szép ünnepe.
Mikor mennyei kéz nyitotta meg a sírt,
fényes angyalok hirdettek örömhírt.
Nincs már itt az Úr,
Bizonnyal föltámadt,
Csüggedő szívekből szálljon el a bánat.
Az öröm ünnepén, hogy felfrissüljetek,
Egy kevés vízzel öntözlek titeket.
Újuljon meg tőle testetek, lelketek,
Hit- Remény- Szeretet lakozzék bennetek.
Felvirradt ismét Húsvétnak ünnepe,
A feltámadásnak dicső szép ünnepe.
Mikor mennyei kéz nyitotta meg a sírt,
fényes angyalok hirdettek örömhírt.
Nincs már itt az Úr,
Bizonnyal föltámadt,
Csüggedő szívekből szálljon el a bánat.
Az öröm ünnepén, hogy felfrissüljetek,
Egy kevés vízzel öntözlek titeket.
Újuljon meg tőle testetek, lelketek,
Hit- Remény- Szeretet lakozzék bennetek.
A feltámadásnak dicső szép ünnepe.
Mikor mennyei kéz nyitotta meg a sírt,
fényes angyalok hirdettek örömhírt.
Nincs már itt az Úr,
Bizonnyal föltámadt,
Csüggedő szívekből szálljon el a bánat.
Az öröm ünnepén, hogy felfrissüljetek,
Egy kevés vízzel öntözlek titeket.
Újuljon meg tőle testetek, lelketek,
Hit- Remény- Szeretet lakozzék bennetek.
2013. március 30., szombat
2013. március 27., szerda
Babits Mihály : Húsvét előtt
S ha kiszakad ajkam, akkor is,
e vad, vad március évadán,
izgatva bellül az izgatott
fákkal, a harci márciusi
inni való
sós, vérizü széltől részegen,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyü malomnak:
ha szétszakad ajkam, akkor is,
ha vérbe lábbad a dallal és
magam sem hallva a nagy Malom
zugásán át, dalomnak izét
a kinnak izén
tudnám csak érzeni, akkor is
- mennyi a vér! -
szakadjon a véres ének!
Van most dicsérni hősöket, Istenem!
van óriások vak diadalmait
zengeni, gépeket, ádáz
munkára hülni borogatott
ágyuk izzó torkait:
de nem győzelmi ének az énekem,
érctalpait a tipró diadalnak
nem tisztelem én,
sem az önkény pokoli malmát:
mert rejtek élet száz szele, március
friss vérizgalma nem türi géphalált
zengeni, malmokat; inkább
szerelmet, embert, életeket,
meg nem alvadt fürge vért:
s ha ajkam ronggyá szétszakad, akkor is
ez inni való sós vérizü szélben,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyü Malomnak,
mely trónokat őröl, nemzeteket,
százados korlátokat
roppantva tör szét, érczabolát,
multak acél hiteit,
s lélekkel a testet, dupla halál
vércafatává
morzsolva a szüz Hold arcába köpi
s egy nemzedéket egy kerék-
forgása lejárat:
én mégsem a gépet énekelem
márciusba, most mikor
a levegőn, a szél erején
érzeni nedves izét
vérünk nedvének, drága magyar
vér italának:
nekem mikor ittam e sós levegőt,
kisebzett szájam és a szók
most fájnak e szájnak:
de ha szétszakad ajkam, akkor is,
magyar dal március évadán,
szélnek tör a véres ének!
Én nem a győztest énekelem,
nem a nép-gépet, a vak hőst,
kinek minden lépése halál,
tekintetétől ájul a szó,
kéznyomása szolgaság,
hanem azt, aki lesz, akárki,
ki először mondja ki azt a szót,
ki először el meri mondani,
kiáltani, bátor, bátor,
azt a varázsszót, százezerek
várta lélekzetadó szent
embermegváltó, visszaadó,
nemzetmegmentő, kapunyitó,
szabadító drága szót,
hogy elég! hogy elég! elég volt!
hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!
Aki alszik, aludjon,
aki él az éljen,
a szegény hős pihenjen,
szegény nép reméljen.
Szóljanak a harangok,
szóljon allelujja!
mire jön uj március,
viruljunk ki ujra!
egyik rész a munkára,
másik temetésre
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!
Ó béke! béke!
legyen béke már!
Legyen vége már!
Aki halott, megbocsát,
ragyog az ég sátra,
Testvérek, ha tul leszünk,
sohse nézünk hátra!
Ki a bünös, ne kérdjük,
ültessünk virágot,
szeressük és megértsük
az egész világot:
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!
e vad, vad március évadán,
izgatva bellül az izgatott
fákkal, a harci márciusi
inni való
sós, vérizü széltől részegen,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyü malomnak:
ha szétszakad ajkam, akkor is,
ha vérbe lábbad a dallal és
magam sem hallva a nagy Malom
zugásán át, dalomnak izét
a kinnak izén
tudnám csak érzeni, akkor is
- mennyi a vér! -
szakadjon a véres ének!
Van most dicsérni hősöket, Istenem!
van óriások vak diadalmait
zengeni, gépeket, ádáz
munkára hülni borogatott
ágyuk izzó torkait:
de nem győzelmi ének az énekem,
érctalpait a tipró diadalnak
nem tisztelem én,
sem az önkény pokoli malmát:
mert rejtek élet száz szele, március
friss vérizgalma nem türi géphalált
zengeni, malmokat; inkább
szerelmet, embert, életeket,
meg nem alvadt fürge vért:
s ha ajkam ronggyá szétszakad, akkor is
ez inni való sós vérizü szélben,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyü Malomnak,
mely trónokat őröl, nemzeteket,
százados korlátokat
roppantva tör szét, érczabolát,
multak acél hiteit,
s lélekkel a testet, dupla halál
vércafatává
morzsolva a szüz Hold arcába köpi
s egy nemzedéket egy kerék-
forgása lejárat:
én mégsem a gépet énekelem
márciusba, most mikor
a levegőn, a szél erején
érzeni nedves izét
vérünk nedvének, drága magyar
vér italának:
nekem mikor ittam e sós levegőt,
kisebzett szájam és a szók
most fájnak e szájnak:
de ha szétszakad ajkam, akkor is,
magyar dal március évadán,
szélnek tör a véres ének!
Én nem a győztest énekelem,
nem a nép-gépet, a vak hőst,
kinek minden lépése halál,
tekintetétől ájul a szó,
kéznyomása szolgaság,
hanem azt, aki lesz, akárki,
ki először mondja ki azt a szót,
ki először el meri mondani,
kiáltani, bátor, bátor,
azt a varázsszót, százezerek
várta lélekzetadó szent
embermegváltó, visszaadó,
nemzetmegmentő, kapunyitó,
szabadító drága szót,
hogy elég! hogy elég! elég volt!
hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!
Aki alszik, aludjon,
aki él az éljen,
a szegény hős pihenjen,
szegény nép reméljen.
Szóljanak a harangok,
szóljon allelujja!
mire jön uj március,
viruljunk ki ujra!
egyik rész a munkára,
másik temetésre
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!
Ó béke! béke!
legyen béke már!
Legyen vége már!
Aki halott, megbocsát,
ragyog az ég sátra,
Testvérek, ha tul leszünk,
sohse nézünk hátra!
Ki a bünös, ne kérdjük,
ültessünk virágot,
szeressük és megértsük
az egész világot:
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!
Az ősz haj
Sokszor eszembe jut, amikor kéthavonta befestem a hajam, hogy mennyi ősz hajszálam lehet már. Néha egy-egy szál előbukkan a lenőtt részeken, de még nem feltűnő. Ez a téma azonban havi szinten foglalkoztatja a 50-60 feletti nőket. Fessék-e a hajukat, vagy sem, van-e rá idejük, vagy sem.
Minden esetre én azt javaslom, hogy igen is fessék, járjanak el a fodrászhoz kéthavonta, vagy havonta és csinosítsák ki magukat. Kell a léleknek, hogy idősebb korban kívülről is melegséget sugározzon. Ki mondja, hogy 50 felett csak rövid hajunk lehet? Itt a bob frizura, ami szinte mindenkinek jól áll.
Ősz hajszálak, jöjjenek, megvan a fegyverünk ellenük és ha még jól is állnak, Isten hozta őket!
Minden esetre én azt javaslom, hogy igen is fessék, járjanak el a fodrászhoz kéthavonta, vagy havonta és csinosítsák ki magukat. Kell a léleknek, hogy idősebb korban kívülről is melegséget sugározzon. Ki mondja, hogy 50 felett csak rövid hajunk lehet? Itt a bob frizura, ami szinte mindenkinek jól áll.
Ősz hajszálak, jöjjenek, megvan a fegyverünk ellenük és ha még jól is állnak, Isten hozta őket!
Néhány fazon tavaszra, hogy frissen és üdén fogadjuk a napsugarakat, amelyekre az utóbbi időben olyan sokat kell várnunk. Növesszük, fessük és fiatalodjunk pár évet egy délután alatt.
Üdv,
Zsuzsi
...a menyed :)
2013. március 25., hétfő
Tavaszi szél vizet áraszt ...
Sajnos évről évre megtörténik a nem kívánt áradás. Ausztria felől és a tőlünk északra fekvő országból megindul a sok hó olvadása és ezzel megtelnek a folyók, patakok, aminek következtében lefelé, a mi országunkon keresztül megy és folyik , és folyik a sok víz. Kevés lesz a folyómeder.
Kiárad a sok , temérdek vízmennyiség, elárasztva a folyópartot, sőt azon túl is. Gáton , szántóföldön keresztül , a házak udvarába, a házakba a melléképületekbe, vadul behatol. Meneküljön mindenki és minden jószág, aki csak tud. Aki nem ,annak segítségre van szüksége.
Fogjunk össze arra az esetre, ha valakiket kikényszerít a házából az ár.
A bajban segítsünk magunkon azzal, hogy felkészülünk, és segítsünk másokon , egymáson ....
Tavaszi szél vizet áraszt....
2013. március 18., hétfő
Azt hiszem most ez az érzés aktuális
Fúj a szél
Fúj
a szél! De utálom.
Kin
nem állhatom.
Föld
alá is bebújnék,
Csak
ne fújna a szél.
Mindent
borzol, letarol
Mint
a vonat zakatol
.
Testemnek
minden idegszála,
Tudom
úgy is, megbánja.
Hiába
itt minden ima,
Nem
megyek én innen ki ma.
Bent
maradok, bezárkózom,
Inkább nagyot unatkozom.

Inkább nagyot unatkozom.

Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)






.jpg)