Erdei idill

Kis mókus lopkodja  a mogyorót a fának ágán,

Ha megrezzen ,párjával az odújában bújkál.

Gombát szed Nagyapó az erdő mélyében,

Nagyanyó válogat melyikük a mérges.

Szarvasok legelnek  erdők közt a réten,

A vadász hogyha jő , elfutnak ők szépen.

Vaddisznó a kicsikkel fa tövében fészkel,

Éberen felfigyel, s ránk röffen, hogy védjen.

" Vár állott ,s most kőhalom"

Csak egy gondolat:

„Mikor a várnak kövein ülsz

S a környéket nézed

Az ősi időkben élsz

Magadat királynak érzed”

/dedesi várrom/
Kölcsey    HIMNUSZ  idézet

Vár állott, most kőhalom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!

Huncut a tavasz...

Huncut a tavasz,mondhatni ravasz.
Kemény a tél, ő a keménylegény.
Játszik a tavasz , játszik a téllel,
Szeretné ,ha elbúcsúzna végleg.
Hóvirággal, ibolyával rá akarja venni,
Gyöngyvirágnak illatával végleg elüldözni.

ZSUZSANNÁK Isten éltessen benneteket nevetek napján.Hallgassátok meg ezt a számot, melyet sok szeretettel küldök nektek.

FARSANG

A farsang a vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése, amelyet hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemeznek. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül (lásd: torkos csütörtök). A kereszténység előtti időkből származó farsangi mulatságokat az „erkölcsös” 16. és 17. században nem eredete, hanem bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották.
A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. Ez a farsangvasárnaptól húshagyó keddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karneválokat (riói karnevál, velencei karnevál), Magyarországon pedig a farsang legnevezetesebb eseményét, a mohácsi busójárást.

Júlianna nap alkalmából egy kis vers és zene

Rómeó és Júlia

Szerző: Babits Mihály

Pacsirta szólt már künn a lomb alatt
És Rómeó tovább már nem maradt,
Bár Júliája édes szóval sírta:
"A csalogány volt és nem a pacsirta."

Csak sírban várt még egy találkozó
Reájuk - s néma a pacsirtaszó,
De zeng fölöttük a Shakspere danája:
Örök szerelmi éjük csalogánya.

Gyurkics Sándor

Valentin nap, veled

Angyalszárnyú vágyak
Mámorító ének
Reményt rezgő lábak
Gyertyafényes étkek

Vágyakba font érzés
Szemérmetes alkony
El sem hangzott kérdés
Naplementés balkon

Parfüm-nemes illat
Jádezöld-szín szempár
Görcsbe feszült inak
Ajak-ízű nektár

Szerelem-gyúlt éjen
Szenvedély dúlt ágyat
Szárnyat bontó kéjek
Emlék-szagú tárgyak

Szíve szakadt hajnal
Hullócsillag álom
Álomba folyt nappal...
Újra, újra várom!