Vár rám az éhhalál

Villámlik , mennydörög.

 Most hová menekülök.

Ázok, fázok,

Erre most ráfázok.

Jöhet a nátha

Megúszom hátha.

Beteg nem lehetek

A gyárból hamar elmehetek.

Kiteszik a szűröm,

Én ezt meddig tűröm?

Sem betegség , sem szabadság?

Ez nem más mint rabszolgaság.

Bérem a nullával egyenlő ,

Meddig? Meddig nyúlik a gyeplő.

Húzzuk , vonjuk az igát.
Velem nem kezdenek vitát.

Nekik van igazuk? Talán.

Nemsokára vár rám a halál.

Az éhhalál.

WÁ

Viharos nyáridő

Isten éltesse a Pétereket !

Semmi nem jut az eszembe

Semmi nem jut az eszembe…

Semmi nem jut az eszembe,

Üres a kobakom,

Papír és toll a kezemben ,

Nincs semmi gondolatom.

Mire is gondoljak,

Mi járjon a fejemben,

Mi van , ha itt hagylak,

Lennél a helyemben?

Messzire elmenni.

Ahová a madár sem száll.

Mindent itt hagyni,

Na menj mire vársz!

Bíztatom magamat.

Nem találok szavakat.

Üres a kobakom.

Nincs  egy jó mondatom.

Mondanám mit gondolok,

De semmit nem gondolok.

Üres a kobakom.

Nincs egy ép mondatom.

Toll a kezemben.

Várja, hogy írhasson.

Semmi sem jut az eszembe,

Ezért az egészet hagyom.

Fekete az Égbolt

Fekete az égbolt

Fekete az Égbolt,

Halovány Csillagok.

Reggel még fény volt,

A Hold ma nem ragyog.

Éjszaka csöndje.

Éjszaka neszei,

Baglyok zöreje,

Napnak múló percei.

Holnap már más lesz.

Holnap a szép Nap süt.

Esendőn állsz meg,

A Nap már nem rád süt.

Csak itt vagy itthon,

Hová is mehetnél,

Nálam vagy bizton’,

Boldog csupán itt lehettél.

Fekete Égbolt,

Halovány Csillagok.

Szerelmünk szép volt,

Itthon csak itt vagyok.

gripen

Repülők

Ezüst repülők

Jönnek, csak jönnek

Az óriás repülők.

Ezüst a csillogás,

Ha a Nap rájuk süt.

Szállnak, mint madarak.

Röpködnek akkor is , ha kell,

Karcsú fém madarak,

Röpködnek akkor is , ha nem kell.

Szelik az égboltot

Karcsú testükkel,

Húzzák a füstcsíkot,

Láthatjuk szemünkkel

Csodák csodája,

Mire is gondoljak,

Ezüst repülők

Az égbolton vonulnak.