Örök barátság

Örök barátság

Klári barátnőmnek ajánlás

Ha egy régi barátság,
napi szinten való együttlét,
titkok titkai,
s mindig csak veled lenni,
mert ez volt
amikor nem volt más,
ahogyan mindent elmondtál
mit másnak nem akartál,
s én is neked,
mert meghallgattál
mikor szívem búját kitártam,
mert bíztam, s hittem,
s bíztál, s hittél,
ha olykor el is szúrtam,
és ha esett, s ha fújt
két lány feje,
s szíve összebújt
s az állomáson szélben,
hóban vártál,
vagy ki tudja kivel
hol merre jártál
de utad velem újra,
s újra összefut,
s ha hosszú évekig némák,
s vakok voltunk egymásnak,
akkor is szívbéli barátnők voltunk,
azok is maradtunk,
mert a titkok titka összeköt,
s az éterben, mint láthatatlan
pókháló, s a pók
mely szorgalmasan
hálót sző,
egyszer csak a hálóba felakadtunk,
mint két kis bogár
itt örökre egymásra találtunk,
s onnan ki sosem szabadultunk.
Most a régmúltról lassan
számot adunk,
csak úgy a vége felé,
csak úgy magunk,
ami az életünk része volt
azt soha nem titkoljuk,
magunknak bátran bevalljuk,
de mások előtt
inkább letagadjuk.

Ibolyát küldtél...

Ibolyát küldtél,
Tavaszt idézőt,
Erdőben teremtél,
Szívet melengetőn.
Bársonya simogat,
Illata elcsábít,
Ezt nekem küldted,
S csak ez számít.

Waldinger Ágnes

Álmomban anyám élt...

Álmomban anyám élt,
és ki volt gömbölyödve,
rajta agyonstoppolgatott
virágmintás, kis köténye,
keze annak a zsebében.

Beszélgettem vele,
s közben ráeszméltem,
szorosan megöleltem:
anyám, te élsz?
tőle ezt kérdeztem.

Nagyon imádtam, szerettem,
s boldogan, szorosan öleltem,
ő nem értette, mi van énvelem,
ekkor hirtelen felébredtem,
s megszakadt az én szívem.

Első hó

 

 

 

 

 

 

Első hó

 

 

 

Megmutatja a december foga fehérét,

amikor havat küld ,

ettől átfestődik a magas hegy,

s a lapos rét.

Csodás , ha csüng a fákon

a roskatag hó,

mint a szakáll , melyet visel a Télapó .

 

                                                    

  Nyugodt a lelked
 
                                       /karácsonyi/

                                         

A Karácsony olyan

Amilyenné teszed

Szívedben benn’ van

Az óriási szeretet

 
Nyugodt a lelked

Mindent megtettél

Akivel csak lehetett

Valami jót tettél

 

Beteget ápoltál

Jó szó jutott mindenkinek

El senkit nem hagytál

Adtál hitetlennek hitet

 

 

 

 

 

 

 

 

Waldinger Ágnes

Amikor éjjel...

Amikor éjjel a holdsugár benéz az ablakon,
Sugarai táncot járnak az ágyamon.
Kitárom az ablaknak szárnyait,
Látom az éjszaka árnyait.
A város zaja elül a párkányon,
Ezúttal magamat megadom.
Zakatoló vonat zaja, robogó motor,
Csikorgó villamos, valaki ordít,
Kukát felborít, lámpák fényei...
A szobám ezt mind elnyeli.

   

Búcsú


Nem tudom feldolgozni a rossz hírt, nem tudok felkészülni a temetésre lelkileg. 
Valamikor 70 ben együtt érettségiztünk, és a négy év , ami előtte eltelt közös emlék örökre.
Azóta is ha mindig fizikailag nem is, de lélekben együtt voltunk, aztán jöttek azok az évek amikor végre újból sok időt tudtunk egymással eltölteni. 
Nem tudom elhinni, nagyon hiányzik máris. Amikor véget ért a férje évekig tartó betegsége , az ápolás , és  a lelki " terror " , amit egy ilyen helyzet okoz, utána rátalált egy olyan társra, aki az egy éve kezdődő betegségében mellette volt, őt segítette, végig csinálta.
Reménykedtünk az utolsó percig, bíztattuk ,hiszen vannak példák arra is , hogy meg lehet gyógyulni.... de hát sajnos neki nem sikerült.
   
 Drága barátnőm !                    

 Nagyon szerettünk, mit mondhatnék , mert így is van. Elmúltak kínjaid, de ennek nagy ára van.

A kertek felett angyalszárnyon átsuhanva búcsút intesz  a fáknak, virágoknak,. Utoljára körülnézel, s a tavak felett a múltat megidézed. Egy angyal könnyei öntözik a kerteket. A fák , a virágok hajladozva intenek búcsút ,egy olyan angyaltól  ,mely tovaszáll, s a mennyben csillaggá változik. Fényével éjjel őrzi a kerteket. Csillag lettél , mindig csillag voltál. Szívünkben örökké élsz, soha nem feledünk.
Téged nagyon-nagyon szerettünk. Nyugodjál békében!