névnapodon egy nagy csokor rózsával várnálak.
De csak hideg márványra tehetem a virágot,
s fáradt kezem megpihen a fejfádon..
Gyertyát gyújtok , könnyem kicsordul,
tefeléd ölelő karom hiába mozdul.
nyár
2018. november 16., péntek
Anyám névnapjára
Anyám! Ha velem lennél körbe csókolnálak,
névnapodon egy nagy csokor rózsával várnálak.
De csak hideg márványra tehetem a virágot,
s fáradt kezem megpihen a fejfádon..
Gyertyát gyújtok , könnyem kicsordul,
tefeléd ölelő karom hiába mozdul.
névnapodon egy nagy csokor rózsával várnálak.
De csak hideg márványra tehetem a virágot,
s fáradt kezem megpihen a fejfádon..
Gyertyát gyújtok , könnyem kicsordul,
tefeléd ölelő karom hiába mozdul.
2018. november 1., csütörtök
Halottak napjára,anyám emlékére.
"Virágerdő sűrűjében,pihen egy szív csendesen,
Rég nem dobbant családjáért,messze vitted Istenem.
Álmainkban találkozunk,lelked vár ránk odafent,
Hol uralkodik ...a hit,Békesség és szeretet,
Telhetnek a hónapok,múlhatnak az évek.
Mi örökké szeretünk és nem feledünk TÉGED
/Szerző számomra ismeretlen, de nagyon szépen írt/
Rég nem dobbant családjáért,messze vitted Istenem.
Álmainkban találkozunk,lelked vár ránk odafent,
Hol uralkodik ...a hit,Békesség és szeretet,
Telhetnek a hónapok,múlhatnak az évek.
Mi örökké szeretünk és nem feledünk TÉGED
/Szerző számomra ismeretlen, de nagyon szépen írt/
2018. október 29., hétfő
Aranyosi Ervin verse
Halottaknak napján,
gondolkozz el, kérlek!
Mennyire fontosak
azok, akik élnek?
Milyen gyakran gondolsz...
rájuk szeretettel?
Jelenthet-e annyit,
mint ki régen ment el?
Ilyenkor az ember
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
M’ért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.
Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
- tudod – attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.
Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…
Aranyosi Ervin: Halottaknak na
temetőbe jár ki,
Elmúlt szeretteit
véli megtalálni.
Közben annyin élnek
magányosan, távol,
kire nem jut idő,
kit a szív nem ápol.Pedig a halottak
a szívünkben élnek.
A hétköznapokba
bőven beleférnek.
M’ért nincs az élőkért
ugyanilyen ünnep,
ami lángra gyújtja
apró mécsesünket.
Aki elment, jól van,
csak egy más világon,
s nem tud örvendezni
levágott virágon.
Földdé porladt testet
látogatsz a sírnál.
Élőkért tehetnél,
ahelyett, hogy sírnál!Oly sok a magányos,
kinek nem jut semmi.
Ki örülni tudna,
ha tudnák szeretni.
Ám ezt meg se látod
- tudod – attól félek.
Megbékélni kéne,
s nem visz rá a lélek.
Vársz, amíg késő lesz,
mikor már nem bánthat,
akkor száll szívedre,
majd a gyász, a bánat.
S jön halottak napja,
s mész a temetőbe,
bocsánatot kérni,
s elbúcsúzni tőle…
Aranyosi Ervin: Halottaknak na
Falu Tamás verse
Falu Tamás
ANYÁD
Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,
...
ANYÁD
Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,
...
Minden pillanatban gondolt ő reád.
Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt,
Félre tolt az útból, s elé ő feküdt.
Aki jó volt hozzád, az volt az anyád.
Ha fáztál, a lelkét terítette rád.
Átvette terhedet, hogy azt ne te vidd,
Simogatta sebed, sírta könnyeid.
Hogyha megbántottad – mért bántottad őt?
Nem sírt ő sohasem a szemed előtt.
Nem hangzott ajkáról soha- soha vád,
Akihez rossz voltál, az volt az anyád.
MÁR TÍZ ÉVE !
Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt,
Félre tolt az útból, s elé ő feküdt.
Aki jó volt hozzád, az volt az anyád.
Ha fáztál, a lelkét terítette rád.
Átvette terhedet, hogy azt ne te vidd,
Simogatta sebed, sírta könnyeid.
Hogyha megbántottad – mért bántottad őt?
Nem sírt ő sohasem a szemed előtt.
Nem hangzott ajkáról soha- soha vád,
Akihez rossz voltál, az volt az anyád.
MÁR TÍZ ÉVE !
2018. október 25., csütörtök
2018. október 23., kedd
2018. október 21., vasárnap
Dsida Jenő verse
Október végén
Már mindig-mindig nagyobb úr az esti
felpirosító, megdidergető láz,
mely tűzrózsáit homlokomra festi.
Már mindig jobban közeleg a tél
s a ködköpenyű, széltarolta tájon
fakó paripán menekül az álom –
Lehullt a dér,
minden fehér
s csókos ereje messze jár a napnak, –
s szinte örvendek, hogy a rózsák,
a piros rózsák, íme, megmaradtak.
Mert oly szépek a rózsák,
a pirosak, a tüzesek,
mit rámcsókol a láz –
s ezek az ősszel jöttek,
s az őszben megmaradtak
és hirdetik, hogy szép a búcsuzás…
Mindegyik rózsa egy-egy emlék:
szirom, vers, séta, álom,
öröm, kacagás tűz-jele,
mely kőként áll és pörösen lobog
keresztül száz halálon…
Csak néha jön egy álmos alkony,
egy visszasíró, buta alkony
s akkor zokogva jajdulok fel:
Én jó Istenem, miért fájnak úgy
az októberi rózsák?
felpirosító, megdidergető láz,
mely tűzrózsáit homlokomra festi.
Már mindig jobban közeleg a tél
s a ködköpenyű, széltarolta tájon
fakó paripán menekül az álom –
Lehullt a dér,
minden fehér
s csókos ereje messze jár a napnak, –
s szinte örvendek, hogy a rózsák,
a piros rózsák, íme, megmaradtak.
Mert oly szépek a rózsák,
a pirosak, a tüzesek,
mit rámcsókol a láz –
s ezek az ősszel jöttek,
s az őszben megmaradtak
és hirdetik, hogy szép a búcsuzás…
Mindegyik rózsa egy-egy emlék:
szirom, vers, séta, álom,
öröm, kacagás tűz-jele,
mely kőként áll és pörösen lobog
keresztül száz halálon…
Csak néha jön egy álmos alkony,
egy visszasíró, buta alkony
s akkor zokogva jajdulok fel:
Én jó Istenem, miért fájnak úgy
az októberi rózsák?
1924. október
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)