A Nap, ahogyan játszik
A Nap, ahogyan játssza játékát,
Kikandikál majd körbejár,
S bújik,
Úgy játsszuk szerelmünk
Mindennapi játékát,
És a nap, amikor melegít,
Az arra járó felhő
Odaveti árnyékát,
Enyhülést kínál,
Élet és halál,
Fény és árnyék,
A jó és a rossz,
És jön az éjjel,
És jön a nappal,
Mert a nap felkel,
Mert a Nap körbejár,
Ahogyan kell,
Ahogyan muszáj,
És a Nap felkel,
És a Nap körbejár,
Olvaszt és fagyaszt,
Széllel szembeszáll,
Hozza az esőt,
Forrósítja a tengernek fodrát,
S tőle forró a déli szél,
Néha köszön neki a Hold,
Miatta dobod le a kabátod,
És miatta nyílik minden virágod,
Szárad a falevél s az ág,
És gyúlnak a mezőn a szalmabálák,
Érik a gyümölcs,
S lesz oly édes, mint méz,
S lesz csupa virág a rét,
Befagy a tó,
S jön rá a rianás,
A Nap melege kikeletet hoz,
Teszi a dolgát,
S a Nap mindent lát,
Időtlen időktől
Óvja, vigyázza a Földet,
Naponta ha kell, ha nem, felkel,
Egyre forróbb, egyre szorítóbb,
Mint az anya, ki csókkal fojtogat,
Csak hozza, adja az életet,
Járja körútját,
Időtlen időktől
Teszi a dolgát, izzaszt a melege,
Ettől lesz olykor elegem,
Szorít, ölel s nem enged,
Csak melegít, csak melegít,
És csak melegít,
Enyhülni nem tud,
Felénk nyújtja karját,
S belénk döfi tüzes kardját,
Ember nincs, ki bírná,
Árasztja fénylő sugarát,
Újra s újra fellángol,
Meg nem szűnik soha,
Vele teljes az élet,
Nélküle nem jutnánk sehova,
A szerelem és a szeretet velünk van,
Így kerek a világ,
Kerek a Föld,
Kerek a Nap,
Ezt kapod mindennap,
Mert kerek a labda,
Kerek az alma,
Kerek a jó,
S kerek a rossz,
Kerek a hideg,
Kerek a meleg,
Mert kerek a fent,
S mert kerek a lent,
Mert kerek a fiú,
S kerek a lány
Ha nem süt a Nap,
Jön a hideg magány,
És ez mindig nagyon fáj,
De a Nap újra felkel,
És újra körbejár,
Ma is boldog a lelkem,
Mert itt van mellettem
Az én egyetlen szerelmem,
És a Nap felkel,
És a Nap körbejár,
Játssza szűnni nem akaró játékát...
Kikandikál majd körbejár,
S bújik,
Úgy játsszuk szerelmünk
Mindennapi játékát,
És a nap, amikor melegít,
Az arra járó felhő
Odaveti árnyékát,
Enyhülést kínál,
Élet és halál,
Fény és árnyék,
A jó és a rossz,
És jön az éjjel,
És jön a nappal,
Mert a nap felkel,
Mert a Nap körbejár,
Ahogyan kell,
Ahogyan muszáj,
És a Nap felkel,
És a Nap körbejár,
Olvaszt és fagyaszt,
Széllel szembeszáll,
Hozza az esőt,
Forrósítja a tengernek fodrát,
S tőle forró a déli szél,
Néha köszön neki a Hold,
Miatta dobod le a kabátod,
És miatta nyílik minden virágod,
Szárad a falevél s az ág,
És gyúlnak a mezőn a szalmabálák,
Érik a gyümölcs,
S lesz oly édes, mint méz,
S lesz csupa virág a rét,
Befagy a tó,
S jön rá a rianás,
A Nap melege kikeletet hoz,
Teszi a dolgát,
S a Nap mindent lát,
Időtlen időktől
Óvja, vigyázza a Földet,
Naponta ha kell, ha nem, felkel,
Egyre forróbb, egyre szorítóbb,
Mint az anya, ki csókkal fojtogat,
Csak hozza, adja az életet,
Járja körútját,
Időtlen időktől
Teszi a dolgát, izzaszt a melege,
Ettől lesz olykor elegem,
Szorít, ölel s nem enged,
Csak melegít, csak melegít,
És csak melegít,
Enyhülni nem tud,
Felénk nyújtja karját,
S belénk döfi tüzes kardját,
Ember nincs, ki bírná,
Árasztja fénylő sugarát,
Újra s újra fellángol,
Meg nem szűnik soha,
Vele teljes az élet,
Nélküle nem jutnánk sehova,
A szerelem és a szeretet velünk van,
Így kerek a világ,
Kerek a Föld,
Kerek a Nap,
Ezt kapod mindennap,
Mert kerek a labda,
Kerek az alma,
Kerek a jó,
S kerek a rossz,
Kerek a hideg,
Kerek a meleg,
Mert kerek a fent,
S mert kerek a lent,
Mert kerek a fiú,
S kerek a lány
Ha nem süt a Nap,
Jön a hideg magány,
És ez mindig nagyon fáj,
De a Nap újra felkel,
És újra körbejár,
Ma is boldog a lelkem,
Mert itt van mellettem
Az én egyetlen szerelmem,
És a Nap felkel,
És a Nap körbejár,
Játssza szűnni nem akaró játékát...
