Késő őszi séta

                  Késő őszi séta

Lépkedek az ázott falevelek

süppedő szőnyegén,

Taposom a sarat , esik az eső ,

ősz lévén.

A fák csupasz koronája ,

mint  vén ember haj nélkül,

A semmi mátkája , a szívnek hangja

mostan mellém ül.

Hideg az eső , csípős a szél,

az égen szürke hófelhő ,

Reggel lesz mire ideér,

s a tél csendben eljő.

Meleg a kabát, a szél fújhat,

arcomra  a hideg eső hullhat.

Kalapom vízálló,cipőm gumi,

kezem kesztyűbe bújhat.

Látod taposom a vizes avart,

ebben semmi nem zavar,

Birkózom a cudar ősszel ,

idén a tél korán jő el.

És csak megyek, előre

haladok  a sárba tapadva,

             Szép fehér lesz a táj,

remélem már holnapra.

Karácsony

Karácsony

Kicsi ház és magas fenyők,

Fehér minden a hegytetőn.

Sűrűn esik , hull a hó,

Meleg szobában veled így jó.

Kályha mellett hallom a pattogást,

Megérint engem valami varázs.

Forró teát iszogatunk,

Édes sütit ropogtatunk.

Fenyő illat száll most felénk,

Karácsonykor ennyi elég .

Télapónak dús szakálla

Télapónak dús szakálla

Télapónak dús szakálla,

Fejünkre a havat rázza.

Rázza, rázza, sűrű hó lesz,

Gyerekeknek örömére.

Siklik a szán, fújtat a ló.

Csillogva hull reánk a hó.

Havas a táj, télapó siet az úton,

Várják a gyerekek, tele a puttony.

Zsákja tele, krampuszok segítik,

A gyerekek csakis őt dicsérik.

Hogy mindig jók lesznek,

Ők ajándékért megígérik. 

Télapó

Télapó

Télapó, Télapó, látod

Milyen nagy a hó?

Hogyha lehet, igyekezz,

Rólunk el ne feledkezz.

Pakold be a sok játékot,

Hintalovat, kis autót.

Várunk téged izgalommal,

Siklik a szán hat ló húzza.

Vers az almáról

Alma

Alma potyog le a fáról,

Álmodom én a szép nyárról.

Gurul , gurul le a dombon,

A sok almát haza hordom.

Nyári meleg , rekkenő,

Tele ez a keszkenő.

Jól jön nekem a sok alma,

Jó lesz majd a pálinkába.

Elmúlik a nyár

Elmúlik a nyár..

                                                Elmúlik a nyár,

Ismét őszre vált.

Behúzódunk mi a házba,

Nem hoz minket semmi lázba.

Nincs már nyüzsgés,

A mi dolgunk már csak a fűtés.

Begyújtunk a kis kályhába,

Jó meleg lesz a szobában.

Olvasgatunk , verset írunk,

A múlton elmélázunk.

Tervezgetünk a jövőre,

A nyár is eljő   egykettőre.

Csak győzzük kivárni !

Addig még sok fát kell vágni !

Itt lesz mindjárt a tél is,

Gondod lesz a jég is.

Utána már jön a tavasz,

Nem lehet már erre szavad.

A virágok mind kinyílnak,

Az emberek  kivirulnak,

Nyár lesz hidd el egykettőre,

Csak győzd kivárni jövőre !

Hófhér falak

Waldinger Ágnes

Hófehér falak...

Hófehér falak,
Mésznek friss illata,
Megvetett ágy,
Vánkos, dunna.
Szép díszpárna,
A vén szekrény,
Mely mindent látott.
Korokat, embereket.
Regélni tudna.
Tiszta padló,
Egy hintaló,
Kisgyermek ruhája,
Édes álma.
Álmodja a jövőt,
Mi talán eljő.
Piros almát,
Ropogós kenyeret.
Álmodik a hintalóról,
A fehér falakról,
Ahol az ő képe lóg.
Kis cipőről, melyben topog.
A világot bejárja álmában.
Elindul a kis szobából,
Elindul a kicsi házból,
Majd fáradtan hazajut.
Vánkos, dunna közé visszabúj