A költészet napja alkalmából emlékezünk József Attilára, és rajta keresztül Ady Endrére...

ADY EMLÉKEZETE

- Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta
szóval, tettel és hallgatással is?
Mért békitik a símák alattomba'
lány-duzzogássá haragvásait?
Földön a magyar és földben a költő,
dühödt markába rögöket szorít,
melléről égre libbent föl a felhő,
de tovább vívja forradalmait.

A televény titokzatos honában
izgat tovább, nem nyugszik, nem feled.
Ezer holdon kiált és haragjában
szeleket űz a Hortobágy felett.
Szeleket, melyek úri passzióból
a begyüjtött kis szénát szétszedik
s a sülyedt falun fölkapják a hóból
Dózsa népének zsuppfedeleit.

Teste a földé. Földmívesé lelke,
ezért koppan a kapa néhanap.
Sírja három millió koldus telke,
hol házat épit, vet majd és arat.
Verse törvény és édes ritmusában
kő hull s a kastély ablaka zörög, -
eke hasit barázdát uj husában,
mert virágzás, mert élet és örök.

1930. márc. 23.

Várjuk a tavaszt.

Kányádi Sándor: Április hónapja

Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.

Hiába próbálnád
kilesni a kedvét,
túljár az eszeden,
mire észrevennéd.

Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet:
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.

Búsnak teszi magát,
szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.

Aztán gondol egyet,
fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
hunyorgó világra.

 

Kedvenceim a kiskacsák

Kacsák

A patakban kacsák úsznak,

Kacsamama arra biztat,

Gyertek gyorsan, mit találtam!

Apró halat vacsorára.

Bálna a mezőn

Levettem én a cipőmet

Mezitláb mék a mezőre

Azt mondom a kutyafáját

Találtam én ott egy bálnát

Hogy kerül ez ide ősszel

Ez a mező nem telt vízzel

Még ha esne , vagy valami

Nem lehet ezt így itt hagyni

Talicskával hazaviszem

Én a kádba beleteszem

Azon nyomban megfürdetem

Mikor lehet, visszaviszem

A tengernek legmélyére

Ott a helye, jól eltévedt

Levettem én a cipőmet

Mezitláb mék a mezőre

Itt az április és aktuális a téma,sajnos...

Áprilisi bolond szél…

Áprilisi bolond szél,

Mit tegyek, hogy véget érj?

Fúj, csak fúj,

Mindenhová belebúj.

Nem lehet ezt elviselni,

A kabátomat is letépi.

Kiszárítja a földeket,

Kitépi a fákat.

Áprilisi szél felkapja a házat.

Ház repül ház felett,

Csak nézik az emberek.

Áprilisi bolond szél,

Velem ilyet ne tegyél.

Higgadj le! Legyen ennek vége.

Jöjjön a szép idő, legyen már vége.

Bolond szél, őrült áprilisi szél,

Ilyet velem ne tegyél

Áprilisi bolond szél.

Áprili Lajos Március

Március
A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.
Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejü cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.
 
Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.
 
Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - ugye zeng, ugye zeng a szived?
 
Áprily Lajos, született Jékely Lajos (Brassó, 1887. november 14. – Budapest, 1967. augusztus 6.), költő, műfordító.
Wikipédia
Literatúra