Bújik a Nap

Késő délutáni életképek

Bújik a Nap, ismét eltelt egy nap.
Szépen, csendben, nyugalomban.
Hegedül a tücsök esti szólamokban.
Estike nyitja szirmait nagy szorgalomban.

Lágy szellő lebben fák s bokrok közt,
Amíg zöld réten a róka egy pockot üldöz.
Vadkacsák anyjuk szárnya alá bújnak,
És egész éjjel halkan susmutolnak.

Megbújnak a dalos madarak fészkükben,
Gonosz sasmadár elől rejtőzködve.
Ma már nem etetik csiripelő kicsinyüket,
Fészkelődve lefeküdni készülődnek...

De nem úgy az éber uhu bagoly
A fán, mely alatt egy kis patak foly.
Ő most ébredezik szemhéját nyitogatja,
Alvással telt el az ő egész napja.

Figyel, mert a macska vadászott arra,
S az összes cini-cini egeret elkapta.
Ürge a lyukból kicsit még kandikál,
Ma már senkivel ő nem kommunikál.

A kutyák sem ugatnak, nincs is miért,
A postás is már régen nyugovóra tért.
Mi is behúzódunk csendesen a házba,
Ma már nem jövünk semmitől sem lázba.