Napsugár

Napsugár

A napsugár reggel rebbenti pilláit,

Nyitott szemmel dönti felénk sugarait.

Fényét küldi  ránk, ontja  felénk,

Simogatja arcunkat, és miért ne tenné

Nyomában kikelnek a földben a magok,

Termeli a lovaknak az ízletes zabot.

Felszívja a tengerekből a vízcseppeket,

Így kergeti felénk az áztató  fellegeket.

                  Lekerül miatta a nehéz nagykabát,

Kiteszi a házból az öreg vaskályhát.,

Amikor végre csendesen lenyugszik,

Velünk, szeretetben  békésen aluszik.