Ősz

Sárgák és barnák a falevelek

Lehull az ősznek falevele

Ide, ide épp az én ölembe.

Ahogy elfáradt a nyár,

Úgy fáradt el a testem már.

Őszi levél betakarja elnehezült lábaim,

Az ősz lelassítja a fiatalos vágyaim.

A falevelek sárgák és barnák.

Hírnöke a télnek.  Még mire várnák?

Fáradt az idő, én is fáradt vagyok.

Mehet az ősz, és, hogy jöjjön a tél, hagyom.

Sárgák és barnák a falevelek,

Jöjjön, aminek jönnie kell.

Körülöttem, -közel s távol- kopaszodik a táj.

Fejemre az ősz ült, de ez nekem nem fáj.

Fejem fölé ernyőt tartok, az esőt várom,

Sárgák és barnák a falevelek hol utamat járom.

Múlik az ősznek nedves és szürke hangulata,

De jön a tél, télnek hófehér, jeges mozdulata.

Én most ennek elé állok bátran,

Habár a tél helyett ismét a nyarat vártam.

A sorrend az sorrend.  Nincs mit tenni.

Az évszakok játékának, az idő múlásának

Illik utat engedni.

Sárgák és barnák a falevelek,

Lassan múlik el az életem.

Sárgák és barnák a falevelek,

Jöjjön, aminek jönnie kell.

Múljon el, aminek múlnia kell.

 Szeptember 5.