nyár
2013. március 31., vasárnap
Kiváló festőművésznő -től loptam, bocsánat, hogy közzé tettem. Boldog ünnepeket kívánok ezzel a verssel és képpel.
Felvirradt ismét Húsvétnak ünnepe,
A feltámadásnak dicső szép ünnepe.
Mikor mennyei kéz nyitotta meg a sírt,
fényes angyalok hirdettek örömhírt.
Nincs már itt az Úr,
Bizonnyal föltámadt,
Csüggedő szívekből szálljon el a bánat.
Az öröm ünnepén, hogy felfrissüljetek,
Egy kevés vízzel öntözlek titeket.
Újuljon meg tőle testetek, lelketek,
Hit- Remény- Szeretet lakozzék bennetek.
Felvirradt ismét Húsvétnak ünnepe,
A feltámadásnak dicső szép ünnepe.
Mikor mennyei kéz nyitotta meg a sírt,
fényes angyalok hirdettek örömhírt.
Nincs már itt az Úr,
Bizonnyal föltámadt,
Csüggedő szívekből szálljon el a bánat.
Az öröm ünnepén, hogy felfrissüljetek,
Egy kevés vízzel öntözlek titeket.
Újuljon meg tőle testetek, lelketek,
Hit- Remény- Szeretet lakozzék bennetek.
A feltámadásnak dicső szép ünnepe.
Mikor mennyei kéz nyitotta meg a sírt,
fényes angyalok hirdettek örömhírt.
Nincs már itt az Úr,
Bizonnyal föltámadt,
Csüggedő szívekből szálljon el a bánat.
Az öröm ünnepén, hogy felfrissüljetek,
Egy kevés vízzel öntözlek titeket.
Újuljon meg tőle testetek, lelketek,
Hit- Remény- Szeretet lakozzék bennetek.
2013. március 30., szombat
2013. március 27., szerda
Babits Mihály : Húsvét előtt
S ha kiszakad ajkam, akkor is,
e vad, vad március évadán,
izgatva bellül az izgatott
fákkal, a harci márciusi
inni való
sós, vérizü széltől részegen,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyü malomnak:
ha szétszakad ajkam, akkor is,
ha vérbe lábbad a dallal és
magam sem hallva a nagy Malom
zugásán át, dalomnak izét
a kinnak izén
tudnám csak érzeni, akkor is
- mennyi a vér! -
szakadjon a véres ének!
Van most dicsérni hősöket, Istenem!
van óriások vak diadalmait
zengeni, gépeket, ádáz
munkára hülni borogatott
ágyuk izzó torkait:
de nem győzelmi ének az énekem,
érctalpait a tipró diadalnak
nem tisztelem én,
sem az önkény pokoli malmát:
mert rejtek élet száz szele, március
friss vérizgalma nem türi géphalált
zengeni, malmokat; inkább
szerelmet, embert, életeket,
meg nem alvadt fürge vért:
s ha ajkam ronggyá szétszakad, akkor is
ez inni való sós vérizü szélben,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyü Malomnak,
mely trónokat őröl, nemzeteket,
százados korlátokat
roppantva tör szét, érczabolát,
multak acél hiteit,
s lélekkel a testet, dupla halál
vércafatává
morzsolva a szüz Hold arcába köpi
s egy nemzedéket egy kerék-
forgása lejárat:
én mégsem a gépet énekelem
márciusba, most mikor
a levegőn, a szél erején
érzeni nedves izét
vérünk nedvének, drága magyar
vér italának:
nekem mikor ittam e sós levegőt,
kisebzett szájam és a szók
most fájnak e szájnak:
de ha szétszakad ajkam, akkor is,
magyar dal március évadán,
szélnek tör a véres ének!
Én nem a győztest énekelem,
nem a nép-gépet, a vak hőst,
kinek minden lépése halál,
tekintetétől ájul a szó,
kéznyomása szolgaság,
hanem azt, aki lesz, akárki,
ki először mondja ki azt a szót,
ki először el meri mondani,
kiáltani, bátor, bátor,
azt a varázsszót, százezerek
várta lélekzetadó szent
embermegváltó, visszaadó,
nemzetmegmentő, kapunyitó,
szabadító drága szót,
hogy elég! hogy elég! elég volt!
hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!
Aki alszik, aludjon,
aki él az éljen,
a szegény hős pihenjen,
szegény nép reméljen.
Szóljanak a harangok,
szóljon allelujja!
mire jön uj március,
viruljunk ki ujra!
egyik rész a munkára,
másik temetésre
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!
Ó béke! béke!
legyen béke már!
Legyen vége már!
Aki halott, megbocsát,
ragyog az ég sátra,
Testvérek, ha tul leszünk,
sohse nézünk hátra!
Ki a bünös, ne kérdjük,
ültessünk virágot,
szeressük és megértsük
az egész világot:
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!
e vad, vad március évadán,
izgatva bellül az izgatott
fákkal, a harci márciusi
inni való
sós, vérizü széltől részegen,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyü malomnak:
ha szétszakad ajkam, akkor is,
ha vérbe lábbad a dallal és
magam sem hallva a nagy Malom
zugásán át, dalomnak izét
a kinnak izén
tudnám csak érzeni, akkor is
- mennyi a vér! -
szakadjon a véres ének!
Van most dicsérni hősöket, Istenem!
van óriások vak diadalmait
zengeni, gépeket, ádáz
munkára hülni borogatott
ágyuk izzó torkait:
de nem győzelmi ének az énekem,
érctalpait a tipró diadalnak
nem tisztelem én,
sem az önkény pokoli malmát:
mert rejtek élet száz szele, március
friss vérizgalma nem türi géphalált
zengeni, malmokat; inkább
szerelmet, embert, életeket,
meg nem alvadt fürge vért:
s ha ajkam ronggyá szétszakad, akkor is
ez inni való sós vérizü szélben,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyü Malomnak,
mely trónokat őröl, nemzeteket,
százados korlátokat
roppantva tör szét, érczabolát,
multak acél hiteit,
s lélekkel a testet, dupla halál
vércafatává
morzsolva a szüz Hold arcába köpi
s egy nemzedéket egy kerék-
forgása lejárat:
én mégsem a gépet énekelem
márciusba, most mikor
a levegőn, a szél erején
érzeni nedves izét
vérünk nedvének, drága magyar
vér italának:
nekem mikor ittam e sós levegőt,
kisebzett szájam és a szók
most fájnak e szájnak:
de ha szétszakad ajkam, akkor is,
magyar dal március évadán,
szélnek tör a véres ének!
Én nem a győztest énekelem,
nem a nép-gépet, a vak hőst,
kinek minden lépése halál,
tekintetétől ájul a szó,
kéznyomása szolgaság,
hanem azt, aki lesz, akárki,
ki először mondja ki azt a szót,
ki először el meri mondani,
kiáltani, bátor, bátor,
azt a varázsszót, százezerek
várta lélekzetadó szent
embermegváltó, visszaadó,
nemzetmegmentő, kapunyitó,
szabadító drága szót,
hogy elég! hogy elég! elég volt!
hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!
Aki alszik, aludjon,
aki él az éljen,
a szegény hős pihenjen,
szegény nép reméljen.
Szóljanak a harangok,
szóljon allelujja!
mire jön uj március,
viruljunk ki ujra!
egyik rész a munkára,
másik temetésre
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!
Ó béke! béke!
legyen béke már!
Legyen vége már!
Aki halott, megbocsát,
ragyog az ég sátra,
Testvérek, ha tul leszünk,
sohse nézünk hátra!
Ki a bünös, ne kérdjük,
ültessünk virágot,
szeressük és megértsük
az egész világot:
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!
Az ősz haj
Sokszor eszembe jut, amikor kéthavonta befestem a hajam, hogy mennyi ősz hajszálam lehet már. Néha egy-egy szál előbukkan a lenőtt részeken, de még nem feltűnő. Ez a téma azonban havi szinten foglalkoztatja a 50-60 feletti nőket. Fessék-e a hajukat, vagy sem, van-e rá idejük, vagy sem.
Minden esetre én azt javaslom, hogy igen is fessék, járjanak el a fodrászhoz kéthavonta, vagy havonta és csinosítsák ki magukat. Kell a léleknek, hogy idősebb korban kívülről is melegséget sugározzon. Ki mondja, hogy 50 felett csak rövid hajunk lehet? Itt a bob frizura, ami szinte mindenkinek jól áll.
Ősz hajszálak, jöjjenek, megvan a fegyverünk ellenük és ha még jól is állnak, Isten hozta őket!
Minden esetre én azt javaslom, hogy igen is fessék, járjanak el a fodrászhoz kéthavonta, vagy havonta és csinosítsák ki magukat. Kell a léleknek, hogy idősebb korban kívülről is melegséget sugározzon. Ki mondja, hogy 50 felett csak rövid hajunk lehet? Itt a bob frizura, ami szinte mindenkinek jól áll.
Ősz hajszálak, jöjjenek, megvan a fegyverünk ellenük és ha még jól is állnak, Isten hozta őket!
Néhány fazon tavaszra, hogy frissen és üdén fogadjuk a napsugarakat, amelyekre az utóbbi időben olyan sokat kell várnunk. Növesszük, fessük és fiatalodjunk pár évet egy délután alatt.
Üdv,
Zsuzsi
...a menyed :)
2013. március 25., hétfő
Tavaszi szél vizet áraszt ...
Sajnos évről évre megtörténik a nem kívánt áradás. Ausztria felől és a tőlünk északra fekvő országból megindul a sok hó olvadása és ezzel megtelnek a folyók, patakok, aminek következtében lefelé, a mi országunkon keresztül megy és folyik , és folyik a sok víz. Kevés lesz a folyómeder.
Kiárad a sok , temérdek vízmennyiség, elárasztva a folyópartot, sőt azon túl is. Gáton , szántóföldön keresztül , a házak udvarába, a házakba a melléképületekbe, vadul behatol. Meneküljön mindenki és minden jószág, aki csak tud. Aki nem ,annak segítségre van szüksége.
Fogjunk össze arra az esetre, ha valakiket kikényszerít a házából az ár.
A bajban segítsünk magunkon azzal, hogy felkészülünk, és segítsünk másokon , egymáson ....
Tavaszi szél vizet áraszt....
2013. március 18., hétfő
Azt hiszem most ez az érzés aktuális
Fúj a szél
Fúj
a szél! De utálom.
Kin
nem állhatom.
Föld
alá is bebújnék,
Csak
ne fújna a szél.
Mindent
borzol, letarol
Mint
a vonat zakatol
.
Testemnek
minden idegszála,
Tudom
úgy is, megbánja.
Hiába
itt minden ima,
Nem
megyek én innen ki ma.
Bent
maradok, bezárkózom,
Inkább nagyot unatkozom.
Inkább nagyot unatkozom.
2013. március 13., szerda
Egy mese ,amiből könyvek és mesefilmek, rajzfilmek készültek. Bartos Erikának köszönhetően. Első benyomásom az volt, hogy helyes, de olyan kis bugyuta mese, mesék sorozata. Több történet látott napvilágot a közelmúltban sok-sok gyermek örömére. Ma már én is szívesen nézem kisunokámmal, aki éppen abban a korban van , hogy ilyen történetekre van szüksége. Nagyon leköti ,annyira, hogy a minap, a földhöz vágta magát , mert kértem , ne nézze egész délután. Játsszon valami mást , mert megfájdul a szeme. Nem . Ő babócát nézi. Ilyenkor nem ismer semmit, nem éhes, nem szomjas, nem kell még a nasi sem. Gratulálok a szerzőkhöz, az íróhoz, a rajzokhoz. Várjuk az újabb történeteket.
1848 március 15-e emlékére Himnusz
Március 15-e emlékére Petőfi Sándor
NEMZETI DAL
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
(Pest, 1848. március 13.)
2013. március 11., hétfő
2013. március 8., péntek
Kányádi Sándor Köszöntő Március 8-ra
Tavaszodik, virág nyílik:
hóvirág és ibolya.
Mondd utánam ezt a verset
Pista, Andris, Ilona.
"Tavaszodik, virág nyílik:
hóvirág és ibolya
Összeszedtem mit csak leltem
ebbe a kis csokorba.
Tavaszodik, a hegyekről
patakokba fut a hó,
Soká éljen Édesanyám,
s még száz évig Nagyanyó!
hóvirág és ibolya.
Mondd utánam ezt a verset
Pista, Andris, Ilona.
"Tavaszodik, virág nyílik:
hóvirág és ibolya
Összeszedtem mit csak leltem
ebbe a kis csokorba.
Tavaszodik, a hegyekről
patakokba fut a hó,
Soká éljen Édesanyám,
s még száz évig Nagyanyó!
2013. március 6., szerda
Csak egy gondolat
„Mindig szeress,
Utamon vezess,
Érezd, amit én érzek,
Mindig, csak erre kérlek”
2013. március 4., hétfő
Egri borok dicsőségére
Boroshordó tetején…
Boroshordó tetején
Bátor vagy és
nagylegény.
Pohár és üveg kezedben,
Zűrzavar a fejedben.
Ittál sokat és bőven ,
Ilyet ritkán látni
tőled.
Mulass ,dalolj a bortól
bátran !
Láttál te már kettő
helyett hármat ?
Boroshordó csap van
rajta,
Ez a vörös jó kis egri
fajta.
Egri borok örök
királynője
Bikavér ez , erős leszel
tőle.
Bikává válsz ,ha
torkodat mossa,
Ürítsd hát poharad
hamarosan.
Nótád hallatsszon
szőlőhegyen át,
2013. március 2., szombat
Juhász Gyula: Megint tavasz
Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben, ebben az örök kamaszban.
Mert fiatal még és nem értik őt,
Repül, mint a nyíl, mit Szerelem kilőtt.
Repül, de már nem várják szívesen
Az ifjak és a vének kedve sem
Derül reája s úgy borul föléje
Az ég, mint hűtlen szép szemek kökénye.
Ravasz tavasz, ne játssz velem hiába,
Ne csalj, színek és fények orgiája!
Ha jő a tél majd s hímez jégvirágot,
Én akkor is még múltak májusában
Emlékek orgonáit tépve járok.
Megint tavasz van és megint panasz van
Szívemben, ebben az örök kamaszban.
Mert fiatal még és nem értik őt,
Repül, mint a nyíl, mit Szerelem kilőtt.
Repül, de már nem várják szívesen
Az ifjak és a vének kedve sem
Derül reája s úgy borul föléje
Az ég, mint hűtlen szép szemek kökénye.
Ravasz tavasz, ne játssz velem hiába,
Ne csalj, színek és fények orgiája!
Ha jő a tél majd s hímez jégvirágot,
Én akkor is még múltak májusában
Emlékek orgonáit tépve járok.
2013. március 1., péntek
Csak egy gondolat
Megállapításaim.
/ Waldinger Ágnes/
A férfiak szerint a nők
a butábbak.
Ha egy nő nem butább, vagy nem tesz úgy , mintha butább
lenne, akkor soha nem engedné magához közel a férfit ,és akkor a kihalás
veszélye fenyegetne..
Azért van ennyi meleg /
nő és férfi egyaránt/ ,mert nem engedik magukhoz közel a másik nemet.
Miért?
Mert a ellenkező nem
egyáltalán nem tudja, hogy mi a jó a másiknak, ill. az nem tolerálja, ha ő jót
tesz neki.
Önzőek az emberek /
tisztelet a kivételnek/ és azt is megmondom, hogy miért. Túl nagy az erkölcsi
szabadság, és ezért, vagy ebből kifolyólag
rájöttek, hogy rövid az élet, és nem másra kell pazarolni időnket és energiánkat, mert
csak egy életünk van, hanem magunkra.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)