Locsoló vers

A kis kapud nyitva-tárva,
Bejöttem hát, ne légy árva.
Ha már vagyok, locsolok.
Illatos légy, s mosolyogj.
Kérek érte piros tojást,
Tudod, nálunk ez a szokás.

Ars poetica József Attilától a Költészet Világnapjára

Ne jöjj el sírva síromig

Mary Elizabeth Frye:

Ne jöjj el sírva síromig

Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog. . .
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.

Tavasz a télben

Tavasz a télben

Tavasz a télben

Szellő a szélben

Felhő mögül a Nap

Elő-elő bukkan

Rügyecskék játszanak velünk

Az ágon büszkén megül

Tavasz ,tavasz menj  vissza

A telet senki meg nem ússza

Nincs még itt a helyed

Tavasz a télben ,szellő a szélben

Jégnek nyoma sincs

Hóember nem kacsint