nyár

nyár

2015. április 27., hétfő

Fehér orgona



Fehér orgona

Hófehér,
Illata csodás.
Ágaskodik a Nap felé,
Nyújtózkodik minden ága,
Orgona ….
Fehér habos orgona.
Vén anyóka összefonja kezét,
Szinte hallom a búgó zenét,
Mit zeng a falu kis temploma.
Orgona….
Fehér habos orgona.

2015. április 13., hétfő

Magány



Magány

Esik , mégis  az erdőbe indultam. Nem baj. Szeretem az esőt.
A meleg nyári esőt.
A réten átmegyek és látom, a hegyen egyre magasabb a fű,és egyre alacsonyabban vonulnak a felhők.
A virágoknak lóg a fejük a víz súlyától.
Nincs rajtam vízálló cipő,ez sem érdekel , én csak megyek előre.
Egy kis tó mellett elhaladok, a békák brekegnek .Az öreg béka , ő a hangadó utána jön a kórus. Jól esik hallani , pedig teljesen elnyomják a madarak énekét, a környék pihentető csendjét.
Csendesen esik az eső, már mindenem vizes .Nem baj. Meleg van , és ez a lényeg.
Ahogy haladok csendesedik ,és én csak veszem a finom ,jó levegőt. Hová megyek  magam sem tudom. Erdei sétány a Cserhát hegyei között. Nagyon szép. Megnyugtató.
Itt nem csörög a telefon, itt nem kérdezik meg azt ,hogy mi lesz z ebéd. Nem is érdekel. Eszünk amit kapunk
Haladok tovább és egyre több csodálatos ősfát látok.
Elgondolkodtató. Korok, emberek…
Vajon mi mindent láttak már , mi mindent hallottak ?
Régi urak, úrhölgyek…
Aztán az újabb korban,nem is oly régen ,elvtársakat. Bizony ,azok is voltak.
Na mindegy .Elképzeltem magam a vár romjainál, hogy én vagyok a vár úrnője .
Sül az udvaron nyárson a birka, kecske .Na ezt hagyjuk
Inkább a szép ruhák. Hosszú, földig érő szoknyákban ,kivágott dekoltázs ,
A sok szép ékszer.  Hát nem is tudom… Jó lenne?
Talán mégsem.
Azt gondolom, akkoriban mégsem szerettem volna élni.
De a kastély az más.
A parasztok, napszámosok dolgoznak a földeken,a szakácsok sürögnek-forognak a konyhában,melynek közepén egy óriási asztal van.
Igen. Ezt hamarabb magamévá tudnám tenni.
De ,amikor jön az apád , és rákényszerít házasodni!” Főd a főddel.” Ez nem oké.
Na igen, mert ilyen a szerelem…Ezt hagyjuk.
Haladok tovább .Most nyílik a jázmin .Isteni, bódító,illata elkábít.
Már szinte teljesen átáztam ,de nem baj. Az eső továbbra is meleg , csendes és nem fúj a szél. Felnézek az égre, és  csak  a sok-sok  felhő amit látok,ezt is csak amikor a fák alól kijövök vissza a kis tisztásra.
Tisztul.
Lassan eláll. Ballagok tovább, magányosan. Érdekes érzés fog el .Rájövök, hogy nem vagy velem. Most sem vagy mellettem. Pedig jól esne más is , nem csak az eső…
Te nem sétálsz velem, te nem eszel velem. Te mindig máshol vagy .Miért?

Tavaszi virágok