Vers az almáról

Alma

Alma potyog le a fáról,

Álmodom én a szép nyárról.

Gurul , gurul le a dombon,

A sok almát haza hordom.

Nyári meleg , rekkenő,

Tele ez a keszkenő.

Jól jön nekem a sok alma,

Jó lesz majd a pálinkába.

Elmúlik a nyár

Elmúlik a nyár..

                                                Elmúlik a nyár,

Ismét őszre vált.

Behúzódunk mi a házba,

Nem hoz minket semmi lázba.

Nincs már nyüzsgés,

A mi dolgunk már csak a fűtés.

Begyújtunk a kis kályhába,

Jó meleg lesz a szobában.

Olvasgatunk , verset írunk,

A múlton elmélázunk.

Tervezgetünk a jövőre,

A nyár is eljő   egykettőre.

Csak győzzük kivárni !

Addig még sok fát kell vágni !

Itt lesz mindjárt a tél is,

Gondod lesz a jég is.

Utána már jön a tavasz,

Nem lehet már erre szavad.

A virágok mind kinyílnak,

Az emberek  kivirulnak,

Nyár lesz hidd el egykettőre,

Csak győzd kivárni jövőre !

Hófhér falak

Waldinger Ágnes

Hófehér falak...

Hófehér falak,
Mésznek friss illata,
Megvetett ágy,
Vánkos, dunna.
Szép díszpárna,
A vén szekrény,
Mely mindent látott.
Korokat, embereket.
Regélni tudna.
Tiszta padló,
Egy hintaló,
Kisgyermek ruhája,
Édes álma.
Álmodja a jövőt,
Mi talán eljő.
Piros almát,
Ropogós kenyeret.
Álmodik a hintalóról,
A fehér falakról,
Ahol az ő képe lóg.
Kis cipőről, melyben topog.
A világot bejárja álmában.
Elindul a kis szobából,
Elindul a kicsi házból,
Majd fáradtan hazajut.
Vánkos, dunna közé visszabúj