A temetőben jártam kis
unokámmal, aki elmúlt négy éves ,és a következő beszélgetés zajlott ott le
közöttünk.
Helyszín az apám
sírjánál. :-Mama ,-szólt hozzám.
-A Gyuri papa hol van?
- Itt fekszik a földben,
egy koporsóban. - válaszoltam.
- Mama, nem él?
-Nem , sajnos .Meghalt.
-mondtam
Közben ráült a sírkőre
,de csak a szélére, mint aki fél egy kicsit valamitől.
-Mama, nem tud kinyúlni
?
-Nem . Ő már nem bánt
,ott alszik.
-Mama, akik meghalnak ,
azoknak betemetik a csontját? Akkor ő múmia.
-Igen.
-De csak a csontjuk van
itt , mert fönt vannak ők az égben. A Maci kutya is ott van, meg a Chira is.
Ugye?
-Tudod a csontjukat
eltemetik, de a lelkük fel megy a Jézuskához.
Beleteszik a koporsóba?
Igen. -Akkor ők múmiák.- mondta.
Nem múmiák, mert a
múmiák azok nagyon régiek… De csak közbevág mindig.
–Mama ,ugye te nem halsz
meg soha?
A Csabi mondta, hogy
fönt vannak a holdon ,és ők majd lejönnek , ha meggyógyultak, ugye Mama? Ott
játszanak most ketten.
- Igen, de menjünk
tovább, köszönjél a Papának.
-Szia Papa , majd jövök…
Ezzel arrébb mentünk,
aztán, találkoztunk egy ismerős nénivel ,akivel intenzív eszmecserébe kezdett.
Többek között azt mondta, hogy nem szabad odamenni a másik sírokhoz, mert azt
hiszik, hogy lopni akarunk.
-Hú , milyen okos vagy!-
szólt a néni.
-Igen, mert én mondtam
neki ezt egyszer.
-Igen. A Mama mondta, hogy nem szabad lopni. Igen.
-Nahát, te nagyon okos kisfiú vagy.
Ezzel elbúcsúztunk, mert
már mennünk kellett, amúgy is sokat beszélt…
Tovább mentünk , és
minden sírnál megkérdezte mi van a sírkőre írva.
Nem győztem olvasgatni.
Aztán az egyik sírkövön a következő volt: Csabi , élt 14 évet.
Megállt. Rám nézett
olyan ijedten és kérdezett: -Mama. Az gyerek vagy felnőtt?
-Gyerek.- válaszoltam. – Akkor jó. -És összecsapta a mellkasán
keresztben a két kezét-
Majd nagy megkönnyebbült
sóhaj kíséretében :- Jaj de jó. Már azt hittem, hogy a keresztapám.!!
Hetekkel később ültünk
az udvaron az asztalnál, s egyszer csak azt mondta : Mama. Meséld el most már
rendesen, hogy , hogy is van ez a
meghalás.
-Tudod egyszer mindenki
meghal, mert aki beteg és nem gyógyul meg, aztán meghal, vagy aki nagyon öreg
az is. Vagy érheti baleset , tudod ha elüti az autó, vagy a vonat. -kezdtem
zavaromban , valamit kellett mondani..
Közbeszólt
természetesen.
·
Mama. Úgy , mint a Chira, meg a Maci?
·
Igen. És Mama, ott fönt vannak? Nekem csak a
Gyuri papa halt meg.
-De biztosan meghalok
egyszer.- Aztán gyorsan viccesre vettem a figurát, mert láttam ,hogy kezd
szomorodni. -Majd fentről lenyúlok egy nagy bottal és megverlek , ha rossz
leszel.
Közben megcsikiztem , nevetett, de már kicsit könnyes volt a
szeme.
Ekkor
elgondolkodott és egy darabig nem szólt
semmit.
Egyre könnyesebb lett a szeme , ami nekem furcsa volt, egy ilyen
gyerektől.
Négy éves és ilyen
hatással volt rá a temető. Valamikor engem is elvitt a nagymamám a temetőbe,
vittünk virágot a papára , aki háború után halt meg az erdőben fagyűjtés közben
rálépett egy aknára, és sajnos százfelé szakadt. Ez a történet, amikor
megtudtam, nagyon felzaklatott engem is, pedig nem ismertem őt, csak a falon
lógó képét.
Már nem tudom akkor hány éves voltam…
Elgondolkodott, könnyes
volt a szeme. _ Mama. Ne beszéljünk róla ! – És mutogatott a szobaablak felé .
Legyünk csendben , mert a Szilike
meghallja és sírni fog…..Jobb, ha ő nem hallja mit beszélünk. Mama ide adod a cumimat?
/A kistestvére , aki
másfél éves, a szobában aludt./