nyár

nyár

2013. október 28., hétfő

Halottak napjára




A temetőben jártam kis unokámmal, aki elmúlt négy éves ,és a következő beszélgetés zajlott ott le közöttünk.
Helyszín az apám sírjánál.  :-Mama ,-szólt hozzám.
-A Gyuri papa hol van?
- Itt fekszik a földben, egy koporsóban. - válaszoltam.
- Mama, nem él?
-Nem , sajnos .Meghalt. -mondtam
Közben ráült a sírkőre ,de csak a szélére, mint aki fél egy kicsit valamitől.
-Mama, nem tud kinyúlni ?
-Nem . Ő már nem bánt ,ott alszik.
-Mama, akik meghalnak , azoknak betemetik a csontját? Akkor ő múmia.
-Igen.
-De csak a csontjuk van itt , mert fönt vannak ők az égben. A Maci kutya is ott van, meg a Chira is. Ugye?
-Tudod a csontjukat eltemetik, de a lelkük fel megy a Jézuskához.
Beleteszik a koporsóba? Igen.  -Akkor ők múmiák.- mondta.
Nem múmiák, mert a múmiák azok nagyon régiek… De csak közbevág mindig.
–Mama ,ugye te nem halsz meg soha?
A Csabi mondta, hogy fönt vannak a holdon ,és ők majd lejönnek , ha meggyógyultak, ugye Mama? Ott játszanak most ketten.
- Igen, de menjünk tovább, köszönjél a Papának.
-Szia Papa , majd jövök…
Ezzel arrébb mentünk, aztán, találkoztunk egy ismerős nénivel ,akivel intenzív eszmecserébe kezdett. Többek között azt mondta, hogy nem szabad odamenni a másik sírokhoz, mert azt hiszik, hogy lopni akarunk.
-Hú , milyen okos vagy!- szólt a néni.
-Igen, mert én mondtam neki ezt egyszer.
-Igen. A Mama  mondta, hogy nem szabad lopni. Igen.
-Nahát, te  nagyon okos kisfiú vagy.
Ezzel elbúcsúztunk, mert már mennünk kellett, amúgy is sokat beszélt…
Tovább mentünk , és minden sírnál megkérdezte mi van a sírkőre írva.
Nem győztem olvasgatni. Aztán az egyik sírkövön a következő volt: Csabi , élt 14 évet.
Megállt. Rám nézett olyan ijedten és kérdezett: -Mama. Az gyerek vagy felnőtt?
-Gyerek.- válaszoltam.  – Akkor jó. -És összecsapta a mellkasán keresztben a két kezét-
Majd nagy megkönnyebbült sóhaj kíséretében :- Jaj de jó. Már azt hittem, hogy a keresztapám.!!


Hetekkel később ültünk az udvaron az asztalnál, s egyszer csak azt mondta : Mama. Meséld el most már rendesen, hogy , hogy  is van ez a meghalás.


-Tudod egyszer mindenki meghal, mert aki beteg és nem gyógyul meg, aztán meghal, vagy aki nagyon öreg az is. Vagy érheti baleset , tudod ha elüti az autó, vagy a vonat. -kezdtem zavaromban , valamit kellett mondani..
Közbeszólt természetesen.
·        Mama. Úgy , mint a Chira, meg a Maci?
·        Igen. És Mama, ott fönt vannak? Nekem csak a Gyuri papa halt meg.

-De biztosan meghalok egyszer.- Aztán gyorsan viccesre vettem a figurát, mert láttam ,hogy kezd szomorodni. -Majd fentről lenyúlok egy nagy bottal és megverlek , ha rossz leszel.
Közben megcsikiztem  , nevetett, de már kicsit könnyes volt a szeme.
Ekkor elgondolkodott  és egy darabig nem szólt semmit.
Egyre  könnyesebb lett  a szeme , ami nekem furcsa volt, egy ilyen gyerektől.
Négy éves és ilyen hatással volt rá a temető. Valamikor engem is elvitt a nagymamám a temetőbe, vittünk virágot a papára , aki háború után halt meg az erdőben fagyűjtés közben rálépett egy aknára, és sajnos százfelé szakadt. Ez a történet, amikor megtudtam, nagyon felzaklatott engem is, pedig nem ismertem őt, csak a falon lógó képét.
Már  nem tudom akkor hány éves voltam…
Elgondolkodott, könnyes volt a szeme. _ Mama. Ne beszéljünk róla ! – És mutogatott a szobaablak felé . Legyünk csendben , mert a Szilike  meghallja és sírni fog…..Jobb, ha ő nem hallja mit beszélünk. Mama  ide adod a cumimat?
/A kistestvére , aki másfél éves, a szobában aludt./





2013. október 16., szerda

Ősz ürügyén



                                 Elmúlik a nyár..

                                    Elmúlik a nyár,
Ismét őszre vált.
Behúzódunk mi a házba,
Nem hoz minket semmi lázba.
Nincs már nyüzsgés,
A mi dolgunk már csak a fűtés.
Begyújtunk a kis kályhába,
Jó meleg lesz a szobában.
Olvasgatunk , verset írunk,
A múlton elmélázunk.
Tervezgetünk a jövőre,
A nyár is eljő   egykettőre.
Csak győzzük kivárni !
Addig még sok fát kell vágni !
Itt lesz mindjárt a tél is,
Gondod lesz a jég is.
Utána már jön a tavasz,
Nem lehet már erre szavad.
A virágok mind kinyílnak,
Az emberek  kivirulnak,
Nyár lesz hidd el egykettőre,
Csak győzd kivárni jövőre !

.




                           

2013. október 4., péntek

A boldogság , a szerelem


Tőlem várd a szerelmet

Szerelmet remélj
Most légy enyém
Valaki hív
Téged megszólít
Ne menj még el
Ne menj még el
Hív a szép rét
Szívembe férsz
Bent vagy már rég
Bent vagy már rég
Volt idő, volt
Mikor szebb dal is szólt
Gyere velem most
Kedvesem
Találj hát rám
A boldogság vár
A boldogság vár
Kezem fogjad hát
 Az örök szerelmet
Csak tőlem várd


2013. október 3., csütörtök

Kaktuszom története

Kaktuszom története így szól

Kuka mellé kidobva száz sebből vérzett.
Felemeltem, hazavittem, sebei hegedni kezdtek.
Egyszer egy reggel meglátom a csodát,
Hálából kinyílt egy gyönyörű sárga virág.
A növények is éreznek,
Ezért mondtam, hogy véreznek.
Van lelkük, s tudják, mi a hála,
Jutalomból kinyílt sok-sok csodaszép
sárga virága...
Waldinger Ágnes